Istenben kedves barátom, van egy nagyon régi keresztény hagyomány, amely három szintet különböztet meg Isten gyermekének növekedésében, abban a folyamatban, amelynek során egyre érettebbek leszünk a szeretetből fakadó istenkeresésben. Olykor a három útnak hívják őket: a tisztulás útjának, a világosság útjának és az egyesülés útjának.
Megfigyeléseim alapján azt mondanám, hogy az emberek életük nagy részét tulajdonképpen ezek között az utak között töltik. Ezen azt értem, hogy olykor két vagy éppen három szakasznál vannak vagy úton járnak egy időben. Mind a három út az istenszeretet folyamatának egy-egy szakasza.
Mint minden utazást, ezt is az elején kell kezdenünk. Ez a tisztulás útja. Tudatában vagyunk annak, hogy vonz minket Isten, de talán a világi csábítások, bűnös szokásaink, erkölcsi gyengeségünk vagy egyszerűen a tudatlanságunk miatt hol buzgók, hol lagymatagok vagyunk a szeretetből fakadó keresésben. Csak most kezdjük tanulni, hogyan imádkozzunk, és Istenhez fűződő kapcsolatunk gyakran megtanult imádságokban vagy fohászokban fejeződik ki. Ez még mindig csak a kezdet. Másznunk kell, mielőtt járhatnánk.
(William A. Meninger, trappista szerzetes)