„A Szentlélek a megszentelődés forrása, szellemi fény, aki minden értelmes lénynek megadja az igazság megtalálását, mintegy önmagán keresztül ragyogtatva azt. Természeténél fogva megközelíthetetlen. Jósága által fogadható be. Mindent betölt erejével, de csak azok részesednek benne, akik méltók rá. Lényegét tekintve egyszerű, erőiben sokféle. Mindenben és mindenütt egészen jelen van. Úgy osztja magát, hogy őt magát közben semmilyen hatás nem éri, nem okoz benne csökkenést az, hogy részesednek benne a napfény példájának megfelelően. (…) Felragyog azokban, akik megtisztultak minden szeplőtől, és a vele való közösségben lelkiekké teszi őket. Mint a ragyogó és áttetsző testek, maguk is sugárzóvá válnak, és további sugarakat bocsátanak ki magukból, amikor a fénysugár rájuk vetődik, úgy a Lélek-hordozó lelkek is kisugározzák a kegyelmet másokra.”
(Nagy Szent Vazul: A Szentlélekről 9,22-23)
Dicsőség a Szentléleknek!
Ő kiemel minket létezésünk mélységeiből,
és jelenlétének tüzében
magához veszi életünk fájdalmait.
(Roger testvér)
