BÖJT-IDŐZŐ 30.

Íme, vágyakozásod egyben a te imádságod is. Ha folyamatos ez a vágyakozás, folyamatos az imádság is.
      Nem hiába említette az Apostol a szüntelenül imádkozókat. Vajon szüntelenül térdet hajtunk, testünkkel a földre borulunk vagy felemeljük a kezünket, mivel azt mondja nekünk: Imádkozzatok szüntelenül? (1Tessz 5,17). Ha pedig azt állítjuk, hogy így imádkozunk, gondolom, szüntelenül ezt meg nem tehetjük.
      Van más szüntelen, belsőbb imádság, és ez a vágyakozás. Bármi mást cselekszel, ha vágyod azt a nyugalmat, nem szűnik meg imádságod. Ha nem akarod, hogy megszűnjék imádságod, ne akard megszüntetni vágyakozásodat.
      Folyamatos vágyakozásod a te folyamatos szavad. Hallgatni fogsz akkor, ha megszűnik szereteted. Kik hallgattak? Azok, akikről szól a Szentírás: A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet (Mt 24,12).
      A megfagyott szeretet: a szívek csendje. A lángoló szeretet: a szívek kiáltozása. Ha a szereteted mindig megmarad, mindig kiáltozol. Ha mindig kiáltozol, mindig vágyakozol. Ha vágyakozol, a nyugalomra emlékezel.
      "Előtted áll minden vágyam." Mit jelent, hogy vágyódásod előtte áll, és ugyanakkor maga a jajgatásod nincsen előtte? Hogyan lehet ez, amikor a vágyódásnak és az óhajtásnak szava a jajgatás?
      Ezért folytatódik így: "És panaszom előtted nincsen rejtve." Előtted nem elrejtett, az emberek előtt azonban elrejtett. Látjuk tehát, hogy így szól Isten alázatos szolgája: "És panaszom előtted nincsen rejtve."
      Látjuk néha nevetni is Isten szolgáját. Vajon meghalt volna akkor a szívében ama vágyakozás? Nem. Hiszen ha vágyakozás lakozik benne, ott lakozik a sóhajtás, a jajgatás is. Nem mindig jut el ez az emberi fülekbe, de sohasem kerüli el Isten fülét.


(Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből)

Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát, épülését! Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét.