BÖJT-IDŐZŐ 27.

Ha a keresztény nem is forradalmár, de tudja, hogy a kereszténység forradalmi erőt rejt magában, a halál felett győzelmet arató Krisztus forradalmi erejét. Ez az erő megváltoztathatja a személy struktúráit. És ha ez a változás egyidejűleg többeknél, közösségben történik, akkor a világ elkezd változni, egy civilizáció jön létre.


Az Egyház és a keresztények elsődleges szerepe tehát az, hogy megnyissák a történelmet az örökkévalóság számára, ahol arra van szentelve, hogy egy napon egy végleges Húsvét (Paszcha) által „átmenjen”, átalakuljon. A történelem már mostantól „átmegy” az örökkévalóságba a liturgia és a „liturgikus emberek” közbenjárása és áldása következtében. Aki képes a „szív szemével” látni, annak számára az tartja fenn a világot, az óvja meg a történelmet a széthullástól, és az tölti meg lassan örökkévalósággal az egyetemes létezést, hogy a szentségek újra egybeillesztik szétesőben levő darabjait. A szegények, ártatlanok, a „Krisztusért szent bolondok” imája és szeretete megsokasítja ezt az eucharisztikus áldást, „jó cselekedetté” alakítja át, lehetővé teszi, hogy az isteni energiák átjárják a világot, és működjenek benne: ezek a személyes Szeretet kisugárzásai, és csak a személyes szabadságok nyithatják meg előttünk a történelmet, mint ahogy csak az Isten Anyjának fiat-ja („Legyen nekem a te igéd szerint”) tette lehetővé az Ige megtestesülését. Ezért a történelem titkos mesterei tudtukon kívül az imádkozó emberek.


Egyedül az Istentől mámoros emberek termékenyítik meg a civilizációkat, akik az örökkévalóságban akarják elsorvasztani a történelmet. A történelmet azok újítják meg, akik meghaladják: „Jöjjön el a te országod!”


(Olivier Clément: Kérdések az emberről - részlet)

Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát, épülését! Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét.