Aktuális hirdetések

Plébániai hírlevél 2020. november 29. – Advent 1. vasárnapja

A belvárosi szentmiséken már a hajóban ülhetnek a testvérek. A vírushelyzet miatt Újvároson adventben is a TEMPLOMBAN tartjuk a vasárnapi szentmiséket.

28-án, szombaton „nyílt órákat” tartunk templomunk új padjairól. 10 ill. 15 órától jöhetnek az érdeklődők. Szűcs Gábor asztalos mesterrel állunk rendelkezésükre. Szívesen válaszolunk kérdéseikre, szabadon lehet fényképet készíteni ill. feltárjuk az építkezés kulisszatitkait. A templom ünnepélyes átadására a járványhelyzet miatt csak jövőre kerül sor.

29-én, vasárnap advent első vasárnapja. A 9 órai misében a Házas Hétvége lelkiség tagjainak segítségével ünnepélyesen gyújtjuk meg a koszorú első gyertyáját.

Advent hétköznapjain, hétfőtől SZOMBATIG reggel 6 órakor hajnali, rorate miséket tartunk Belvároson. A mise után mindenkit hívunk egy kis teázásra. A járványra való tekintettel idén süteményeket nem fogunk kínálni. A szervita kápolnában adventben NEM LESZNEK hétköznapi misék.

Megjelent egyházközségi újságunk, a Palást adventi száma. Köszönet mindazoknak, akik időt, energiát fordítottak arra, hogy gazdagítsák tartalmát.

Elkezdjük tartós élelmiszer gyűjtésünket rászoruló családok számára. Kérjük, hogy CSAK cukrot, olajat, száraz tésztát, valamint házi lekvárt és befőtteket ajánljanak fel. Hozhatják szentmisékhez kapcsolódóan bármely templomunk sekrestyéjébe, vagy hivatali időben a belvárosi plébániára. Határidő: dec. 6.

A decemberi Adoremusok megérkeztek. Átvehetők a sekrestyében. Aki a jövő évre rendelni szeretne, az egy évre szóló 6000 Ft-os ár befizetésével megteheti a sekrestyében dec. 13-ig. Az előfizetéshez legalább 10 jelentkező szükséges.

December hónap első péntekén a szokott módon látogatjuk idős, beteg testvéreinket.

Jövő vasárnap a 9 órai szentmise keretében érkezik hozzánk a Mikulás.

Továbbra is imádkozzunk beteg testvéreinkért és az egészségügyben szakadatlanul helytállókért!

 

Thomas Merton naplójából:

Tavasszal megtapasztaltuk, mit jelent, hogy nem lehet nyilvános szentmiséket tartani. Adjunk hálát, hogy a mostani helyzetben még jöhetünk. Thomas Mertonnak, a XX. század egyik legkedveltebb lelkiségi írójának, trappista szerzetesnek a gondolatai segítsenek minket, hogy értékelni tudjuk a helyzetet.

1949. május 15. A szentmise szertartásait végzem. Egykor azt hittem, hogy ez a legvégső boldogság: a szeretet köteléke által egyesülni Krisztussal a szeretet szentségében. Feloldódni az Ő jelenlétében, ahol semmi más nem számít már. S most – most sokkal többet látok benne. Önmagam, az én Krisztusom, az én szeretetem és az én imám helyett egy másik imádság ereje van itt, amely erősebb, mint a mennydörgés és szelídebb, mint a galamb repülése. Ezt az imádságot az a Pap végzi, aki minden pap lelkének középpontja. Ez az ima megrázza a mindenség alapjait: Istenhez emel föl mindent, s Istenbe vet bele mindent – engem, az Ostyát, az oltárt, a szentélyt, az embereket, a templomot, az apátságot, az erdőt, a városokat, a kontinenseket, a tengereket, az egész világot. E roppant erő jelenlétében az én imádságaim, az én saját gondolataim, szavaim és érzelmeim semmit sem számítanak! Nem mintha értéktelenek volnának, de most feloldódtak és szublimálódtak egy sokkal nagyobb, sokkal egyszerűbb imában, amely meghaladja az én képességeimet.

Justin Welby anglikán prímás napjaink valóságáról

Pánik helyett ima, gátak helyett barátság. A canterburyi érsek Vatican Newsnak adott interjújából idézett a héten a Vigilia folyóirat facebook oldala.

Jézus nem olyan világnak hozott reményt, ahol minden rendben folyik, hanem törékeny és megtört világnak, ahol törékeny, sérült és bűnös emberek élnek. Jézus pedig azt mondja, hogy ne féljünk. Ez a mi reményünk. A keresztényeknek azzal kell jelét adniuk reményüknek, ahogyan közösségeikben élnek. A Krisztusba vetett remény üzenete túltekint az itt és most világán. Isten arra hív minket, hogy földi életünk jobban tükrözze a mennyei életet, mert az egyik elvezet a másikhoz. Ha életre váltjuk a hitünket, s a sebezhető, szegény és peremre szorult embereket állítjuk középpontba, akkor tényleg elevenné tudjuk tenni a remény üzenetét.

A félelemre nem ad megoldást a pánik, inkább csak fokozza. A nyugalom viszont módot ad arra, hogy megfontoltan cselekedjünk. A héber „salom” kifejezéshez kapcsolódik, s emlékezetünkbe idézi azt a nagy nyugalmat, amely a vihart lecsendesítő Jézus körül alakult ki. Imádkoznunk kell, mert az imádság az Istenhez fűződő kapcsolatunk vérkeringése. Az imádság szép, bensőséges és mindig meglepő dolog. Az imádság révén megváltozunk, és a világ is megváltozik körülöttünk. Ha azt akarjuk, hogy változzanak a dolgok, az imádsággal kell kezdenünk: nem a kéréseinkkel kell bombáznunk az eget, hanem engednünk kell, hogy Isten megváltoztasson – hogy hasonlóbbá tegyen minket Krisztushoz.

A keresztényeknek sok-sok nehézségük fakad abból, hogy úgy vélik, saját egyházukon kívül nincs több keresztény közösség; vagy ha el is fogadják, hogy rajtuk kívül is vannak keresztények, biztosak benne, hogy mindenben tévednek. Az anglikánokkal éppúgy megesik ez, mint másokkal. Ám ha azokra a keresztény testvéreinkre tekintünk, akikre történeti okokból vagy eltérő tanaink miatt el vagyunk szakadva, Krisztus hiteles embereit látjuk, akik velünk együtt zarándokolnak, olyan embereket, akiket Isten szeret, s akiktől tanulhatunk.

Az ökumenikus mozgalom egyik kézzelfogható jótéteménye, hogy egyéni szinten felekezeti határokon átnyúló bizalomteljes baráti kapcsolatok alakultak ki – a barátság gátakat döntött le. Én minden nap ökumenikus közösségben élek, mert hivatalba lépésem kezdetétől jelen vannak a házban, ahol élek, a Chemin Neuf tagai, s az évek során katolikus, anglikánok és lutheránusok egyaránt voltak köztük. A lelkivezetőm katolikus, s nemrég együtt írtunk előszót a „Fratelli tutti” enciklika francia kiadásához. E kapcsolatok szintjén a másik nem idegen, hanem zarándoktársunk, barátunk, testvérünk.

 IMA

Advent 1. vasárnapja: A virrasztó imája (Mk 13,33-37)

Uram! Nekem, szolgálódnak azt parancsoltad, hogy éber legyek és figyeljek visszajöveteledre, mert nem tudhatom, mikor térsz vissza. Házadat rám bíztad, és az ajtó elé állítottál: lásd, itt vagyok, hogy a bennem égő gyertyalángra, Szentlelked fényére vigyázzak. Minden erőmmel azon vagyok, hogy lessem jöveteled, és felkészítsem házad fogadásodra: szeretném, ha szívem kapuit nyitva találnád, lelkemet pedig tisztán, a legkisebb folt nélkül. Ajándékkal is készülök: az irgalmasság testi cselekedeteit szeretném átnyújtani neked, ha megérkezel. Mindehhez azonban a te segítségedre, ébren tartó erődre van szükségem, különösen akkor, amikor úgy érzem: nagyon messze jársz. Kérlek, ne engedd, hogy az éjszaka hívogató csábítása megrendítsen, segíts virrasztani, hogy akár este, akár éjfélkor, kakasszókor vagy reggel jössz el, ébren találj. A távolból is légy mindig Szentlelkeddel velem, hogy egy percre se szunnyadjon lelkiismeretem. Amen.